Szóval egy népről szól a mai történetünk, melynek történelme réges-rég kezdődött.
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. No de itt már ugorjunk is át egy-két érdekes fejezetet, mert nem a zsidókról akarok regélni. Érkezett egy vezér, kinek neve vala Árpád. Magyari népét vezette ő amaz Kárpát-medence területjére. Ó szegény Árpikám ha tudtad volna..! Harcoltak itten ama nagy vitézséggel, hogy megtartsák hazoukat épségben vala. Gyüttek tatár, török, osztrák seregek, vitéz királyink, hős nagyjaink kiállottak ellenük vala. Amolyan egység féle volt itt, még ha nem is tartozott az ország hivatalosan egybe. Társadalmi és vagyoni viszonyukat is hátra hagyák oly nemes emberek, a kor nagy szellemi amar régen.
- Nosza fogjunk megent egybe testvérim! - szólottak fel!
Oszt még nagyobb sanyargatások gyötörték Istentül eme nagy népet, melyet elhelyezett a Földgolóbis eme pontjára. Jöttek nagy világi háborúk, népek írtattak vala, len nagy sírás-rívás. Akik túlélték vala, kaptak nyakokba oly áldást melyet ellenségiknek sem kíván hű keresztyén.
Kilábala eme nép a bajbul, kapa nagy szabadságut, országot ismét, hont, sőt hazát.
Micsinála a parasztja? Nem él vele. Szegény magyari nép. Oly butus kis naiv. Mintha nem lenne történelme, nem volna múltja, nem volna esze. A múlt kísért, a vörösingesek újra elfoglalták a grundot. Szavazzatok. Mi voltunk itt ezelőttig, mi vagyunk az erősebbek és van pénzünk is. Nos mit szeretnétek?! Kell-e ezüstgolyó-gyűjtemény, vagy szép zászlók és játékok? Mit szóltok ha elhozzuk a kánaánt? És a grundot átadók bologaták, és látá Isten hogy ez rossz. De nem sokat tehete. Külde prófétákat, kik szónoklanak, de még annyi számba sem vevék őket mint a Krisztust ő annak idején. A vörös ingesek paktumot kötötek ama másik néppel, melyeket régről már ismerünk ama nagy Ószövetségbű. De ne kanayrodjunk el a történet nagy folyamán, mert itten ugyan még nincs vége. Vala.
Szóval a nép akiről már szólottam. Szóval ők bedőltek a vörösingeseknek. Ács Feri kiállt eléjük. Kiállt. Majd kiált. Elmondja, hogy szándékos amit csinál a csapat, igaztalan és becstelen. És fityiszt mutat. No már most magyari népe csak szív és tűr. Majd szív és nem tűr. De utána tovább leli reménytelenségét e hontalan hazában.
Szegény népecske. Drága egyetlen. Hol az egység. Megosztotság jellemzi már eme földet. A vidéket. Óó a vidék...! Hagyjuk mostmár. Kaszát, kapát kézbe! Elkergetnek, vagy a nép kerget?
Rajtatok áll drága testvérim! Ki e sorokat olvassa, tudja már, a történetet még nem fejezték be, őreá vár, aki hallgatja. YHWH segítsége legyen már most veletek, vigyázátok az Urat a ti Isteneteket, boldogság békesség reátok! Ámen!
u.i.: a történet mondani valója csak ennyi vóna: Mi a retkes rút picsáért nem húz el az a thaó feri és csapata ebből a félig tönkretett szép országból?
Mosthát menjetek békével testvéreim!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése